Portya

 2012.08.08. 17:46

Elindultak portyára a lovagok és udvarhölgyek. A tábor kiüresedett a blogíró pihen, csütörtökön jelentkezünk.

                                            A cameloti irnok, alias Sir Lancelot

ui: igyekszünk képet is feltölteni, de villany hiányában spórolunk az aksikkal, talán holnap.

Fogadalom

 2012.08.08. 17:41

Hétfőn este a bátor és hűséges lovagok és udvarhölgyek kiérdemelték, (nem is jó szó ez, inkább megdolgoztak érte) a zöld nyakkendőt. Tovább gyarapodott a zöld nyakkendős "bálintsándorosok" szerény családja. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondom, büszkék vagyunk rájuk, és reméljük, hogy legalább olyan gazdag és hosszú cserkészéletük lesz, mint nekünk.

Ez jó munka volt!

Hétfő-kedd

 2012.08.08. 17:36

Ha hétfő akkor túra. Megmásztuk a Galyavárat, aztán fel Galyatetőre onnan át Piszkéstetőre, majd Mátraszentlászó a 3 falu temploma és vissza Camelotba. A küldetés nem kisebb, mint megmenteni Artúr életét, megtalálni a Szent Grált hisz csak ez segíthet. A küldetés kilométerben nem volt hosszú, de szintben igen nehéz volt. Akad olyan meredély ahol szinte négykézláb másztunk fel. A galyatetői pihenő és ebéd után 2 órás csillagászati alapvetéseket hallgattunk a piszkéstetői csillagdában. Az előadás egyaránt alkalmas volt széleskörű ismeretek megszerzésére és némi alvásra, hiszen a 35 fokos melegben sokan nagyon kifáradtak!

A szent kehelyre a templomkertben leltünk rá, innen aztán, ha nem is sprintben de nyílegyesen a táborba indultunk, hogy a királyba gyorsan még életet lehelhessünk. Sikeresen.

Kedden a már ereje teljében lévő király vezetésével hadgyakorlatra indultunk Mátraalmásra. Méta, focibajnokság és cserkészjátékok alkották a programot. Estére szinte kiszívták a lovagok és udvarhölgyek minden energiáját, hiába sok finom és tápláló éteknek. Nem is volt gond a takarodóval. Nekünk vezetőknek sem.


Holnap portya! Hip, hip hurrá!

Ugyebár Camelotban vagyunk, ahol mindenki udvarhölgy vagy lovag. Minden nap követjük a lovagi erényeket. hazaszeretet, hűség, állhatatosság, bátorság etc. Kata és Zsófi játékmesterként mindenkit értékel minden erény alapján naponta így mindenki erényei ill. azok pontjai folyamatosan változnak. A vasárnap kialakított csapatokból a lovagok és udvarhölgyek megmérkőznek egymással naponta. Kihívásos alapon egy-egy erény pontszámai alapján a jobb győz és az ellenfelét "adjkirálykatonát" alapon magával viszi a a saját csapatába. Az nyer aki a tábor végén nagyobb csapatot vezet.

Egyelőre Sir Gawain lovag csapata áll nyerésre,de a szerencse forgandó

Első napok!

 2012.08.08. 17:11

Mint minden táborban az első napok némi nehézséggel teltek. Az autók indulás és a felszerelés szállítása az utolsó órákban is folytatódó beszerzésnek köszönhetően csúszott pár órát, de legalább csak a zászló maradt otthon egyéb felszerelés nem. De sajnos a tábor zászló nélkül, olyan mint a torta gyertya nélkül, egyáltalán nem ugyanaz. Zsófi és Laci 3 órás keresgéléssel és kilincseléssel sikeresen kerített egyet, míg a saját Szegedről meg nem érkezett. A

GH-sok a sok kitérőnek köszönhetően este 6-kor estek be, ezzel is hosszabítva az első napot, amely végül éjfélkor ért véget. Mindenki nagyon fáradtan (főleg a vezetők, akik azóta sem pihenték ki magukat és valszeg nem is fogják) bújt bele a hálózsákjába.

Vasárnap a társaság egy része eleget tett hazafiasa "kötelességének" (erről később bővebben is) és elment misére, a többiek folytatták a tábor építését. Délután az első táborozókat ismertettük meg a tűzrakás, csomózás, portyázás és szerszámhasználat rejtelmeivel, egyszóval mindarra, amire alapvetően szükségül lesz a tábor folyamán.

Ezután mindenki kialakította a saját cameloti profilját (mivelhogy most Artúr király udvarában vagyunk és az ő szolgálatában állunk) a tábori játékhoz, de erről később részletesen.

Zárásként a vendégjátékosok ( 550 MÁCSCS: Kószó Kristóf, Nagy Gábor) mutatták be a tábortűznél, hogyan is folyik a magyar erdőgazdálkodás cserkészmódra...

Eddig minden jól alakul, a hangulat szuper, az idő legalább meleg és nem esős mint tavaly!

Megint tábor, megint blog...

 2012.08.08. 16:46

Kedves Szülők, olvasónk!

Elindultunk táborozni, ezúttal a Mátrába. Igyekszünk minél sűrűbben beszámolni az élményeinkről! Előzetesként most egy kis infó a helyszínről: gyönyörű környezetben kezdjük meg a táborozást a Tajti-forrás mellett, Mátraalmástól 3km-re, fantasztikus kilátással észak felé, ahol már felsejlenek a Tátra bércei.

Nemsokára jön az első napi beszámoló!

                     Jó munkát, jó olvasást!

                           Ádám Zoli

Tábori szállóigék

 2009.08.16. 00:41

Néhány mondás igen gyakran visszatért a tábor folyamán, ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül:

Elsőnek egy magától értetődő kenus evezési szabály, rövid formában:

"Egyszerre má' !!!!!"

Aztán a "Gabi bölcsességei" rovatból, de ezúton is szeretném hangsúlyozni, hogy nem én találtam ki ezeket, hanem csak összeszerkesztettem a vízicserkész kiképzési anyaghoz:

"Ne bravúroskodjunk, mert könnyen rossz vége lehet!"

Ha két kenu túl közel került egymáshoz, megbillent vagy félrecsúszott valami, akkor a Csúcsforgalom című műsor paródiájából származó megjegyzés került elő, mely teljes egészében itt hallgatható meg:

"Hopp-hopp! ... van egy kis pitty-putty....!!"

És egy mondás, amit nem csak az evéssel kapcsolatban emlegettünk:

"Addig nem eszünk, ameddig nem húztunk eleget!"

Alább pedig Zoli gyűjtése következik:

"Ne essünk szét emberek, ne essünk szét"

"Elropogtatnék egy szál kolbászt!"

"Úgy innék egy pohár langyos zsírt, Rea nincs véletlenül egy pohár langyos zsírod?"

Ha valami kimaradt volna, írjátok be a megjegyzésekhez és kiegészítem a fenti gyűjteményt.


A nap párbeszéde rovat 6.

 2009.08.15. 23:56

Megint Zsófi, de az előző kettő után ez már tényleg párbeszéd, mégpedig közte és Nagy Gábor között. Előbbi a utolsó nap 40 km-én éppen túl (és ki-) van, utóbbi (aki ezt kihagyta, mert kocsival volt) valamit mond arról, hogy a következő vízitáborban majd ezésez...

Zs: Ami majd megint tíz év múlva lesz, mint az előző volt?
G:  Talán hamarabb is lehetne, nem gondolod?
Zs: Hát, így az utolsó pár kilométeren reménykedtem benne, hogy nem.....

Számok

 2009.08.15. 16:05

Nos kérem alássan itten hevenyészett statisztika következik:

A tábor ideje alatt

  • leveztünk 230 km-t: kb 50 000 evezőcsapás
  • kiemeltük a kenukat a pakolással együtt 6x, és kézben megtettünk 1600 m-t
  • végigtekertünk 300 km-t
  • elfogyasztottunk: 15 cs. szőlőcukrot, számtalan kekszet, gumicukrot hogy pótoljuk a kalóriákat
  • volt több kezdődő napszúrásgyanus eset de időben orvosoltuk őket
  • egy gyökérkezelés is történt (persze fogorvosnál, annyira még nem vagyunk profik)
  • volt egy rosszullét
  • volt egy 88as (bukás következtében) és centirozás
  • kerékcsere
  • kipurcant alattunk az autó, gyertyacserével megoldva
  • volt egy nagyobb km elszámolás 25 helyett min 30 de egyesek szerint 35 km-t eveztünk aznap
  • volt számos leégés, vízhólyag
  • és megszámlálhatatlan szúnyogcsípés

 

De mindenki egészségesen jött haza, csokibarnán, karcsúan (remélem), izmosan, vállasan (valószínűleg) és élményekkel teli.

Aki nem hiszi járjon utána: kérdezze Jumbót, Ványai Lacit vagy minket.

Ui: KENT: vízi altábor????

 

 

Rádió

 2009.08.15. 15:29

A táborunkban  rádiós ébresztő működött, H. Bálint és B. Bence (a rövidiítés nem bűnözőket vagy körözött személyeket rejt) remek műsorvezetésével, ahol több szép dal is befutott mint a tábor slágere. Persze ahogy lenni szokott a hozott anyag kb 500 szám töredékét hallhattuk csak de azok között volt opera, komolyzene, pop, rock stb. Mindenki hallhatta kedvenceit... És persze játék is volt: filmrészlet-felismerés, és hallhatuk Gabi vízi kiképző anyagainak örökbecsű megjegyzéseit miszerint "Teli gyomorral ne menjünk úszni, mert könnyen megfázhatunk"

Az első néhány napon Charlie-t énekeltük legtöbbet, majd jött Emil Rulez és végül az Abigélek kedvence Shrek zenéje, amit sajna eddig nem sikerült belinkelni.

 

Érdekes módon a rádió a tábor teljes útvonalán az 519 megahertzen volt fogható :)

9. nap - a hazaérkezés

 2009.08.15. 14:38

Bár már több, mint egy napja megérkeztünk csak most tudtuk utolérni magunkat a blogírásban. Amikor elterveztük, hogy blogot írunk azt gondoltuk hogy a napi sofőrnek biztos lesz egy órája amikor vígan meg tudja írni a blogot, nos ezt vagy a váratlan események vagy pedig a mobilnethálózat nem tökéletes lefedettsége hátráltatta.

Örömteli volt látni a statisztikákat hogy mennyien követték, követik nyomon a tábort. Sok visszajelzést kaptunk, hogy jó ötlet volt, meg érdekesek a bejegyzések. Mindet nagyon köszönjük. Miután ez az utolsó nap beszámolója megengedem magamnak, hogy bő lére eresszem a mondanivalómat és egy kicsit csapongjak.

A mindszenti indulás a már szokás szerint csúszott egy picikét, de ezt tudjuk be a késői fekvésnek és az ebből adódó fáradtságnak. Kerékpárosok időben a vizesek később indultak. A táv 38 ill. 46 km. Szerencsére a vizeseknek volt egy jól meghatározható ebédelési pontja, ami 16 km után következett és jó kezdet lett volna a nap hátralévő részére ha nem kellett volna folyton a Vidra legénységére várni. Valami oknál fogva messze a leglassabb volt a hajó: talán az erős szembeszél, a telefonálgatások vagy az összeállítás volt az oka mindenesetre volt már kilométeres is a hátrány. Szerencsére a szél megfordult délutánra és tolni kezdett illetve a legénység is valahonnan erőt merített és közel azonos sebességgel tettük meg az utolsó 15-20 km-t.

Eközben a kerékpárosok a Mártély-HMVH-Algyő útvonalon igyekeztek Szeged felé. A kincstári fagyizás mellé még az ötpercenként kilazuló hajtókar meghúzása is belefért. Szerencsére különösebb problémájuk nem adódott, így az autónak nem kellett őket kísérni, ezért korán érkezhetett Szegedre  és megszabadulhatott rakományától, hogy az utánfutót még aznap leszállítsa Orosházára. A finis ilyen körülmények között elég szorosra sikerült, a kerékpárosok az ígért 5 órára, a kenusok fél hatra futottak be, míg Gabi az autóval őket pár perccel megelőzve.

Útközben nagy meglepetésre elénk jött  kerületünk elnöke Misi atya is. Khm a dolog némi pontosítást igényel (Oh igen: nem Moszkvában hanem Tbilisziben, nem Moszkvicsot hanem Ladát és nem osztogatnak hanem fosztogatnak...) vagyis a kerékpárosok az Algyői plébániát használták fel víznyerésre, ahol találkoztak vele, mielőtt vizes kiképzésre indult volna. Természetesen a kenusok is belebotlottak a motoros Misi atyába bár a monoton lapátolásban akár el is mehettünk volna mellette, anélkül, hogy észrevesszük annyira nem volt már másra energiánk.

A Sárgán már vártak minket a szülők, akik boldogan ölelték magukhoz a fáradt társaságot.

Gyors záró zászlólevonást követően kipakoltuk a kenukból az egyéni felszereléseket és üresen leeveztünk a cserkészotthonhoz legközelebbi partig ahonnan kiemeltük a kenukat és a másnapi pakolásig becipeltük az udvarra. Ekkora már mindenki hihetetlenül fáradt volt és mint utólag kiderült nem kicsit alvásmegvonásos, hiszen a másnapi pakoláson 14-16 órás alvásokról számoltak be. 

Az utolsó napon készült képeket itt lehet megtekinteni.

                                                       Zoli (Szeged)

8. nap (Csongrád - Mindszent)

 2009.08.14. 16:11

Hogy most már végképp megmaradjak az idézeteknél, Matula bácsi mondta Tutajosnak és Bütyöknek a berekben töltött utolsó napokban: "Most pedig ne gondoljanak semmire, hogy elmennek, vagy nem mennek, mert elrontják vele azt is, ami jó."


Ezt a tanácsot kellett nekem is észben tartanom szerdán, mivel számomra ez volt az utolsó vízen töltött nap, csütörtökön már kocsisként furikáztam mindenfelé, ami ugyan nem annyira fárasztó az izmoknak, de egy vízen töltött nappal azért nem ér fel. Mindenesetre a szokásos rendben elindultunk, a kerékpárosoknál várt rám egy defektgyanú (de kiderült, csak egy túlzottan lapos kerékről volt szó) és egy lelazult hajtókar, célszerszám híján itt már kicsit jobban meg kellett izzadni, de a kombinált fogó mindenre jó, mint az avas szalonna. A vizeseknél a Tiszán haladás meghozta a folyamkilométer táblákat is, aminek köszönhetően jobban láttuk, hogy hogyan is haladunk, bár az első kettő olyan közel volt egymáshoz, hogy annak nem láttuk realitását, legfeljebb fél kilométerre saccoltuk. Később időméréssel km/órás sebességet, számolással pedig evezőhúzásszám/km értéket is számoltunk: utóbbinál lehet tippelni, közelítőleg hányat húztunk egy kilométeren (vagy a tábor teljes ideje alatt :-) ).


A parton elfogyasztott ebéd után továbbindultunk Mindszent felé, közben a Szegvár közelében lévő homokpadon megálltunk egy kis fürdésre, de nem maradt el a vízberohanás és a homokba temetés sem, valamint a helyi "ugróinfrastruktúra" is kihasználásra került. Az út utolsó szakaszán aggasztó hírek érkeztek az autóról, a még Csongrád előtt elkezdődött rángatás mostanra már szerelőt igényelt... A cél előtt nem sokkal megérkeztünk a motor nélkül, pusztán a víz nyomóerejét kihasználva közlekedő mindszenti komphoz, itt egy kis vitorlázással is próbálkoztunk, mérsékelt sikerrel. A mindszent strandon már vártak a kerékpárosok és rövidesen befutott Bérdi Peti is, a kocsiján mindössze egy gyertyát kellett kicserélni, így megnyugodhattunk. Este két tűzrakás is volt, a zárótábortüzet ugyanis megelőzte még a grillezett vacsora. Utána aztán igyekezni kellett az elalvással, mert azzal, hogy nem a kissé lentebb fekvő ányási kanyarban táboroztunk, az utolsó nap minden korábbinál hosszabb, 40 km-es távot kellett megtenni a vízen.


A kerékpárosok a nap folyamán megjárták Szentest, a képek között erről is található jónéhány.

                                                       Gabi (Mindszent)

A nap párbeszéde rovat 5.

 2009.08.14. 13:39

Ami ezúttal is monológ, ezúttal is Ádám Zsófitól, a csárdában elfogyasztott halászlé tányérja fölött, avagy a szokás hatalma:

- Most majdnem elindultam a tányérommal a mosogatóhoz!

7. nap (Csongrád, pihenőnap)

 2009.08.13. 22:46

A pihenőnap „csak” tartalmában különbözött az előző napoktól, így a többek által áhított 8-10 óra körüli ébresztő ábránd maradt csupán. 7:15-kor ébredtünk és átadtuk magunkat az aktív pihenés örömeinek: a szokásos reggeli rutin után (torna, zászlószertartás, reggeli) több mint egy órát játszottuk a tábori játékunkat, amelynek szabályrendszere kissé bonyolult, így annak elmagyarázásra inkább nem vetemednék, de annyi elmondható róla, hogy ha egyszer valaki megérti, akár hosszú órákon át is képes épületeket vásárolni, rombolni, ellenséget elpusztítani, taktikázni, hódítani stb.

Eme érdekes elfoglaltság után azonban még jobban esett a strandolás, felfrissítvén magunkat a nagy melegben.

Ebédelni egy helyi csárdába mentünk, ahol finom halászlével, marhapörkölttel, túróscsuszával vártak bennünket.

Ezt követően már jóllakottan, őrsileg térképeztük fel a várost: néztünk múzeumot, fagyiztunk, Charlie angyalait (Abigéljeit :) ) fotóztunk, egy szóval: kikapcsolódtunk…

Visszatérve szállásunkra a tábortűzi készülődés mellett a kicsik is kipróbálhatták az evezést és a szülők érkezését próbáltuk minél szebbre megtervezni. Közben meglátogatott bennünket a kerület táborozási vezetőtisztje, Felber Dani is (nem kellett messzire mennie, hiszen ő csongrádi…) és még az ÁNTSZ-nél is drákóibb szigorral töltögette négyoldalas kérdőívét, úgyhogy parancsnokunk a könyörgés után a meggyőzés drasztikusabb módját választotta, de megnyugtatásul fontos közölni, hogy csak a fénykép kedvéért. :-)

Fél hétkor meg is érkeztek a családok, akiket kitörő örömmel fogadtak a táborozó gyerekek. :-)

A vacsora elfogyasztása után Ádám Zsófi és Deák Peti szórakoztattak minket egy remek tábortűzzel, majd a zászlószertartásnál Szécsényi Márton jelöltünket avattuk kiscserkésszé. A megható pillanatokat tetézte az elérkezett búcsú ideje: hangos csatakiáltással köszöntünk el a hazatérő szülőktől, testvérektől.

Végül már csak a szokásos őrség-beosztás, illetve vezetőségi megbeszélés maradt hátra, majd a jól megérdemelt alvás.

Pótlandó a tegnapi hiányt, ezúttal sok-sok képet láthat, aki ide kattint.

                                                       Peti (Csongrád)

6. nap (Öcsöd-Csongrád)

 2009.08.12. 00:50

A pihenőnap előtt elérkeztünk a tábor leghosszabb és legfárasztóbbnak igérkező napjához, mikor is Öcsödtől kellett megtenni vizen 36 km-t, kerékpáron 56 km-t. Mivel a táv eleve kicsit riasztó volt, a kerékpárosokat igyekeztünk minél hamarább útnak indítani így a pakolás nagy része a kenus részlegre hárult. A tervezett indulás ennek ellenére csak keveset csúszott. (A sok pontatlanság miatt már felvetődött ötletként a csúszás mint nevesített programpont beiktatása a napirendbe pl 9:00-tól 10:00-ig csúszás).

A kerékpárosok sajnos egy nem várt eseménnyel kellett, hogy megbírkózzanak, az egyik kísérő rosszul lett és a kisérőautónak kellett felvennie. Szerencsére a riadalom nagyobb volt a a tényleges veszélynél, de azért komolyan aggódtunk. Erről azonban egy jó darabig a vizesek nem értesülhettek, mert nem volt a Körös mentén térerő és amikor megtudtuk sem igazán tehettünk semmit a találgatáson kívül, szóval nem volt túl jó érzés.

Ennek ellenére hihetetlen, mármint az előző napok tempójához képest hihetetlen 6 km-es sebességet értünk el, úgy is, hogy viszonylag sokat álltunk meg pihenni, vagy az elhasznált energiát pótolni. Lényeg a lényeg, hogy a kezdeti csúszáshoz nem adódott hozzá semmi így alig múlt el 5 óra mikor az első kenu megpillantotta a Tiszát. No ez is megér egy misét: mivel az utolsó 1-2 km olyan örült hajrát hozott, amilyet a világ ne m látott. Persze ebben is volt némi félreértés: az elöl lévő Vidra legénysége észlelte, hogy egy másik hajó „ütközési sebességgel” igyekszik utolérni őket ezért ők is magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, A félreértés mindössze annyi volt, hogy míg az elöl lévők mint jó felfedezők (keretmese…) igyekeztek magukénak megszerezni a Tisza elsőkénti megpillantásának virtuális babérkoszorúját, addig az „üldözők” mindössze az utolsó darab kekszért hajráztak km-eket.

A kerekesek a váratlan esemény miatt igyekeztek minél hamarább letudni a szakaszt, ezért egy 10 km-el megrövidítették a napi szakaszt, kihagyva a Csépai fertőt többek között. Nem csoda hát, hogy nap végére megutálták a töltést.

Az eddigi megtett km-ek alapján jogosan végre elérkezett a jól megérdemelt pihenőnap, benne ebéd egy csongrádi csárdában és szülői este.

Sajnos nap közben elfelejtettünk fényképezni: most csak ennyi van.

 

                                                  Zoli (Csongrád)

A nap párbeszéde rovat 4.

 2009.08.11. 10:58

Úgy fázom, mint a szennyes szemét!! by Ádám Zsófi

A vízicserkészek a táborba indulás előtt komoly írásbeli vizsgát írtak, ám a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően ezek kijavítása közben ismét akadt néhány érdekes megoldás, ezekből válogattam néhányat össze:

 

Hol keletkezik bőrfeltörés?
a bőrünkön

Hogyan védekezhetünk a napsugárzás ellen?
sapka (sál, kesztyű…)

Mi a morotva?
elromlott borotva
tó féle

Mi a vezérevezős feladata?
figyelmeztet a vízen úszó izékre, víz alatti izékre

Mik a kenu legfontosabb részei?
külső borítás vagy mi

Mi a kenu?
minden hajó kenu, aminek orra és fara van

                                                       öszegyűjtötte:

                                                       Nagy Gábor
                                                       a Vén Folyami Rák

5. nap (Szarvas - Öcsöd)

 2009.08.11. 10:47

Szolgálati közlemény: felkerültek a negyedik nap képei is, a bejegyzés végén most már közvetlenül kattintható link formájában.

Én pedig ismét Tüskevár-idézettel kezdem (ami valójában Téli berek, de ez lényegtelen): „Hát egészen csizmaszárba szállt az eszük?”

Akik már voltak táborban és főleg mozgótáborban, azok persze nem lepődnek meg ezen, ilyenkortájt jön a mélypont, melynek során a kerékpárosok elvesztettek egy kilométerórát, csináltak egy eséssel nyolc(vannyolc)ast az egyik kerékbe, a vizesek a kempingben hagytak egy pótlapátot, amit a kocsisnak kellett utánukvinni, időnként figyelmetlenül manővereztek és a hajózsilipben is izgalmas szituáció alakult ki. Mindezekkel együtt sem lehet azért okunk panaszra, összességében ezen a napon is rendjén mentek a dolgok.

Délelőtt a szentmise után 11 óra elmúlt már, mire elindultunk a nehéznek ígérkező útra. A szarvasi holtág végénél ugyanis minden eddiginél hosszabb, közel 500 méteres átemelésre volt szükség, amely gépkocsis támogatással is nehéz volt. Ezután megebédeltünk és különféle módokon árnyékba menekültünk a tűző nap elől (lásd a mellékelt képek között). Majd jött az út első és egyetlen hajózsilipje, hatalmas békalencse- és hínármező végén. „Tartsuk be a zsilipkezelő utasításait!” E sorok írója továbbította is azokat az összes hajónak, csak maga nem tartotta be: a zsilip oldalán lévő vaslétrához kapaszkodás közben ugyanis muszáj volt fényképezni, ahhoz meg két kéz kell. A vízszint süllyedése közben felgyorsult áramlás így rögtön két hajót is elkezdett sodorni a kamra kapuja felé. Az eset inkább látványos volt, mint veszélyes – néhány erős húzással sikeresen visszanavigáltunk. Innentől megváltozott a víziút képe: az erdők 5-6 méterrel magasabbra kerültek, a víz folyása pedig felgyorsult, ezentúl már az eredeti terveinkben szereplő sebességet tudtuk tartani az öcsödi hídnál lévő táborhelyig.

Ott már vártak bennünket a kerékpárosok, akik Szarvason elmentek a szárazmalomba – zárva volt. Aztán a szlovák tájházba – az is zárva volt. (Eredetileg ezeket a helyeket délutánra terveztük, amikor nyitva lettek volna.) Végül a Tessedik Sámuel múzeumba azért bejutottak. A csomagok felvételét követően visszatértek a mezőtúri komphoz és a töltésen végigtekerve, sok őzet látva érkeztek az aznapi célba.

Az estét a szokásos közös tábortűz helyett ezúttal őrsönként megrakott tüzek zárták, illetve a vizesek részéről az a boldog tudat, hogy már nem lesz több átemelés egészen Szegedig.

A nap képei itt tekinthetők meg.

                                                       Gabi (Öcsöd)

A nap párbeszéde rovat 3.

 2009.08.11. 10:41

Hajnali 6 órás őrségváltáskor:

- Kata, kérsz kávét?

- Igen.

- Akkor csinálj nekünk is.

Képek

 2009.08.09. 16:55

Mivel itt eléggé lassú a net, ezért kicsinyített képekről ment minden bejegyzés után egy link!

Arra sziveskedjen kattintani a tisztelt olvasó!

 

                      Zoli (Szarvas)

Azt „sejtettem”, hogy Szarvas egy véres város de hogy ennyire: a vizen azon viccelődtünk, hogy ne lógasd bele a lábad mert lerágja a szarvasi vérponty.

Erre az arborétumban milyen növényeket találtunk?

Vérszilva, vérbükk, vérfenyő…

4. nap (Gyomaendrőd-Szarvas)

 2009.08.09. 16:24

Most hogy lassan a tábor felén vagyunk túl illene némi átfogó képet adni a dolgokról. Mielőtt azonban mélyen szántó elemzésekbe bocsátkoznék, menjünk végig mi is történt kis csapatunkkal szombaton. A negyedik nap ígékezett az első igazán nehéznek hisz 30 km vizen és két átemelés illetve egy közepesnek mondható 35 km kerékpáron várt a BS mezőnyére.

 

A kerékpárosok röviden szólva eltévedtek. Nem azon az oldalon és nem abba az irányba indultak el amerre az utiterv szólt nekik aznapra. Így aztán nehéz volt megtalálni az első tervezett megállót a Peresi tájházat, figyelembe véve hogy Gyula felé indultak el. Emiatt a plusz 10 km miatt a tegnap beköszöntött kánikulában gyorsan elfogyott a vizük és csak kitartásuknak köszönhető, hogy végül nagyobb gond nélkül elérték a tájházat. Ez viszont kicsit csalódás volt, ennek és az elvesztegetett időnek köszönhetően a Mezőtúri programok sajnos kimaradtak és inkább a szállásra mentek ahol, regenerálták magukat illetve az egyik út közben, szerencsére az utolsó kilómétereken elromlott kerékpárt.

 

A vizesek élete sem volt persze zökkenőmentes ahogy ez lenni szokott.

Bár a kenukban plusz két ember ült (két napig) és így az egész hajóhad gyorsabb haladt, a tervezett 2 helyett 3 emelést kellett megvalósítani. Emiatt elég későn érkeztek meg a kenuk, így a vacsora is jó nagy csúszással kezdődött meg. A fáradtság ellenére még futotta az erőből egy kör játékra de a tábortűz sajnos idő hiányában elmaradt. Hát Reára egy szavunk sem lehet, „minden bálint sándoros nagymamája” ilyen nehézségek és fárasztó nap után is (sok szorgos kéz segítségével) nagyon gyors és nagyon finom paprikáskrumplit készített. Nem csoda, hogy szegény annyira fáradt volt hogy vezetőségi közben gyakorlatilag elaludt.

 

És most az összegzés: a programok jók de a folytonos csúszások miatt időnként le kell egy néhányról mondani, kicsit úgy tűnik, hogy túl terveztük magunkat de ezt senki nem teszi szóvá, a fiatalok élvezik és elfáradnak, mi meg bírjuk (még).

 

A nap képei itt megtalálhatók.

                                                        Zoli (Szarvas)

Köröstarcsán szép, de kezdetben kissé hűvös reggelre ébredtünk. Ennek ellenére már rutinszerűen csomagolta kicsi és nagy a hátizsákját, illetve a közös holmikat, hogy idejekorán útnak indulhassunk az aznapi cél, Gyomaendrőd felé. Hosszú és fárasztó út állt előttünk, több mint harminc kilométert kellett ezen a napon megtennünk.

 

Útközben nagyon sok kagylót láttunk a víz felszínén lebegni… E tömeges pusztulás pontos okát nem tudjuk, de valószínűsíthetően a lassú víz pangása okozhatta e jelenséget. Zoli „leprás játéka” gyorsabb evezésre sarkallta a társaságot, melynek lényege a következő volt: az egyik szivacsot „leprásnak” kinevezve az volt a cél, hogy azt a másik hajóba jutassuk. Délben kikötttünk és ebéddel csitítottuk már igencsak korgó gyomrunkat.

 

Délután sikeresen megérkeztünk Endrődre. Azonban kikötés után még volt egy-két ránk váró feladat: vacsorára begyalogolni a faluba, átemelés a néhány száz méterre lévő töltésen, majd végigevezni a holtágon. Vendéglátóink nagyon kedvesen fogadtak bennünket, fizikálisan és jótanácsokkal is ott segítettek, ahol csak tudtak. Este rendhagyó tábortűzre került sor: a máglyarakás fénye helyett az ég tüzeit csodáltuk meg: távcső és teleszkóp segítségével Zoli és Marci csodálatos csillagászatra invitált bennünket. Sok érdekességet hallhattunk, láthattunk, a fényes telihold közeli látványa is meseszép volt. Este még levontuk a zászlót, majd az őrség megszervezése, valamint az esti vezetőségi megbeszélés után nyugovóra tértünk.

 

A képek megtekintése.

 

                                                       Peti (Gyoma)

A nap párbeszéde rovat 2.

 2009.08.09. 16:20

A zászló kötélvégének eldolgozása közben Gyomaendrődnél:

 

-         Csak kösd körbe a fa körül!

-         Normális vagy? Amikor itt van egy Mácscs-os is????

2. nap (Békés-Köröstarcsa)

 2009.08.09. 16:18

„Kezdünk belegyünni” – mondta Matula bácsi a Téli berekben és mondtam én is a második nap végén. Reggel a táborbontás elfogadható tempóban haladt, bár bontani amúgy is könnyebb, mint építeni. :-) A kenusok azért így is közel 40 perc késéssel indultak neki aznapi 19 km-es útjuknak.

 

Induláskor a békési duzzasztón átbukó – vagyis inkább csak átcsordogáló – vízfolyam azt mutatta, hogy várhatóan ma sem fog segítségünkre lenni a sodrás. Ezután döglött kagylók között haladtunk a békési hídig, ahol egy közelítőleg egyvonalba állás után állórajtos gyorsasági verseny következett. Az első helyet illetően máig vitában állnak a Cickány és a Nutria hajók vízicserkészei, a legmeglepőbb talán az, hogy a hosszútávban verhetetlennek tűnő Pézsma mindössze a harmadik helyen végzett. A Kettős-Körös egyre kanyargósabbá vált, amint közeledtünk a Hosszúfoki szivattyútelephez, a biciklisekkel közös ebéd és egyben vízügyi múzeum helyszínéhez. Az ebéd elfogyasztása után az egykori gőzgép és a Körös-vidék vízügyi múltjának összegyűjtött dokumentumainak, tárgyi emlékeinek megtekintése következett.

 

Utunk folytatása során az eddigi két – szegedi szemmel nézve – „új híd” kinézetű után ezúttal egy mívesebb „régi híd” alatt haladtunk át, továbbá egy másik kenus társasággal is együtt eveztünk egy ideig, egymást előzgetve (náluk az volt a jelszó, hogy „a kanyar után már ott a híd”). Az érkezéskor egy meglehetősen előrehaladott állapotban lévő tábor várt ránk Köröstarcsán, az időközben már megérkezett Zolinak és a Sofafán őrsnek köszönhetően. Így a valós napirend kezdett hasonlítani a tervezetthez, volt idő fürdésre és játékra is.

 

A nap képei pedig innen tölthetők le.

                                                  Gabi (Köröstarcsa)

süti beállítások módosítása