Most hogy lassan a tábor felén vagyunk túl illene némi átfogó képet adni a dolgokról. Mielőtt azonban mélyen szántó elemzésekbe bocsátkoznék, menjünk végig mi is történt kis csapatunkkal szombaton. A negyedik nap ígékezett az első igazán nehéznek hisz 30 km vizen és két átemelés illetve egy közepesnek mondható 35 km kerékpáron várt a BS mezőnyére.
A kerékpárosok röviden szólva eltévedtek. Nem azon az oldalon és nem abba az irányba indultak el amerre az utiterv szólt nekik aznapra. Így aztán nehéz volt megtalálni az első tervezett megállót a Peresi tájházat, figyelembe véve hogy Gyula felé indultak el. Emiatt a plusz 10 km miatt a tegnap beköszöntött kánikulában gyorsan elfogyott a vizük és csak kitartásuknak köszönhető, hogy végül nagyobb gond nélkül elérték a tájházat. Ez viszont kicsit csalódás volt, ennek és az elvesztegetett időnek köszönhetően a Mezőtúri programok sajnos kimaradtak és inkább a szállásra mentek ahol, regenerálták magukat illetve az egyik út közben, szerencsére az utolsó kilómétereken elromlott kerékpárt.
A vizesek élete sem volt persze zökkenőmentes ahogy ez lenni szokott.
Bár a kenukban plusz két ember ült (két napig) és így az egész hajóhad gyorsabb haladt, a tervezett 2 helyett 3 emelést kellett megvalósítani. Emiatt elég későn érkeztek meg a kenuk, így a vacsora is jó nagy csúszással kezdődött meg. A fáradtság ellenére még futotta az erőből egy kör játékra de a tábortűz sajnos idő hiányában elmaradt. Hát Reára egy szavunk sem lehet, „minden bálint sándoros nagymamája” ilyen nehézségek és fárasztó nap után is (sok szorgos kéz segítségével) nagyon gyors és nagyon finom paprikáskrumplit készített. Nem csoda, hogy szegény annyira fáradt volt hogy vezetőségi közben gyakorlatilag elaludt.
És most az összegzés: a programok jók de a folytonos csúszások miatt időnként le kell egy néhányról mondani, kicsit úgy tűnik, hogy túl terveztük magunkat de ezt senki nem teszi szóvá, a fiatalok élvezik és elfáradnak, mi meg bírjuk (még).
A nap képei itt megtalálhatók.
Zoli (Szarvas)
