A pihenőnap előtt elérkeztünk a tábor leghosszabb és legfárasztóbbnak igérkező napjához, mikor is Öcsödtől kellett megtenni vizen 36 km-t, kerékpáron 56 km-t. Mivel a táv eleve kicsit riasztó volt, a kerékpárosokat igyekeztünk minél hamarább útnak indítani így a pakolás nagy része a kenus részlegre hárult. A tervezett indulás ennek ellenére csak keveset csúszott. (A sok pontatlanság miatt már felvetődött ötletként a csúszás mint nevesített programpont beiktatása a napirendbe pl 9:00-tól 10:00-ig csúszás).

A kerékpárosok sajnos egy nem várt eseménnyel kellett, hogy megbírkózzanak, az egyik kísérő rosszul lett és a kisérőautónak kellett felvennie. Szerencsére a riadalom nagyobb volt a a tényleges veszélynél, de azért komolyan aggódtunk. Erről azonban egy jó darabig a vizesek nem értesülhettek, mert nem volt a Körös mentén térerő és amikor megtudtuk sem igazán tehettünk semmit a találgatáson kívül, szóval nem volt túl jó érzés.

Ennek ellenére hihetetlen, mármint az előző napok tempójához képest hihetetlen 6 km-es sebességet értünk el, úgy is, hogy viszonylag sokat álltunk meg pihenni, vagy az elhasznált energiát pótolni. Lényeg a lényeg, hogy a kezdeti csúszáshoz nem adódott hozzá semmi így alig múlt el 5 óra mikor az első kenu megpillantotta a Tiszát. No ez is megér egy misét: mivel az utolsó 1-2 km olyan örült hajrát hozott, amilyet a világ ne m látott. Persze ebben is volt némi félreértés: az elöl lévő Vidra legénysége észlelte, hogy egy másik hajó „ütközési sebességgel” igyekszik utolérni őket ezért ők is magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, A félreértés mindössze annyi volt, hogy míg az elöl lévők mint jó felfedezők (keretmese…) igyekeztek magukénak megszerezni a Tisza elsőkénti megpillantásának virtuális babérkoszorúját, addig az „üldözők” mindössze az utolsó darab kekszért hajráztak km-eket.

A kerekesek a váratlan esemény miatt igyekeztek minél hamarább letudni a szakaszt, ezért egy 10 km-el megrövidítették a napi szakaszt, kihagyva a Csépai fertőt többek között. Nem csoda hát, hogy nap végére megutálták a töltést.

Az eddigi megtett km-ek alapján jogosan végre elérkezett a jól megérdemelt pihenőnap, benne ebéd egy csongrádi csárdában és szülői este.

Sajnos nap közben elfelejtettünk fényképezni: most csak ennyi van.

                                                  Zoli (Csongrád)