Köröstarcsán szép, de kezdetben kissé hűvös reggelre ébredtünk. Ennek ellenére már rutinszerűen csomagolta kicsi és nagy a hátizsákját, illetve a közös holmikat, hogy idejekorán útnak indulhassunk az aznapi cél, Gyomaendrőd felé. Hosszú és fárasztó út állt előttünk, több mint harminc kilométert kellett ezen a napon megtennünk.

Útközben nagyon sok kagylót láttunk a víz felszínén lebegni… E tömeges pusztulás pontos okát nem tudjuk, de valószínűsíthetően a lassú víz pangása okozhatta e jelenséget. Zoli „leprás játéka” gyorsabb evezésre sarkallta a társaságot, melynek lényege a következő volt: az egyik szivacsot „leprásnak” kinevezve az volt a cél, hogy azt a másik hajóba jutassuk. Délben kikötttünk és ebéddel csitítottuk már igencsak korgó gyomrunkat.

Délután sikeresen megérkeztünk Endrődre. Azonban kikötés után még volt egy-két ránk váró feladat: vacsorára begyalogolni a faluba, átemelés a néhány száz méterre lévő töltésen, majd végigevezni a holtágon. Vendéglátóink nagyon kedvesen fogadtak bennünket, fizikálisan és jótanácsokkal is ott segítettek, ahol csak tudtak. Este rendhagyó tábortűzre került sor: a máglyarakás fénye helyett az ég tüzeit csodáltuk meg: távcső és teleszkóp segítségével Zoli és Marci csodálatos csillagászatra invitált bennünket. Sok érdekességet hallhattunk, láthattunk, a fényes telihold közeli látványa is meseszép volt. Este még levontuk a zászlót, majd az őrség megszervezése, valamint az esti vezetőségi megbeszélés után nyugovóra tértünk.

A képek megtekintése.

                                                       Peti (Gyoma)