Bár már több, mint egy napja megérkeztünk csak most tudtuk utolérni magunkat a blogírásban. Amikor elterveztük, hogy blogot írunk azt gondoltuk hogy a napi sofőrnek biztos lesz egy órája amikor vígan meg tudja írni a blogot, nos ezt vagy a váratlan események vagy pedig a mobilnethálózat nem tökéletes lefedettsége hátráltatta.

Örömteli volt látni a statisztikákat hogy mennyien követték, követik nyomon a tábort. Sok visszajelzést kaptunk, hogy jó ötlet volt, meg érdekesek a bejegyzések. Mindet nagyon köszönjük. Miután ez az utolsó nap beszámolója megengedem magamnak, hogy bő lére eresszem a mondanivalómat és egy kicsit csapongjak.

A mindszenti indulás a már szokás szerint csúszott egy picikét, de ezt tudjuk be a késői fekvésnek és az ebből adódó fáradtságnak. Kerékpárosok időben a vizesek később indultak. A táv 38 ill. 46 km. Szerencsére a vizeseknek volt egy jól meghatározható ebédelési pontja, ami 16 km után következett és jó kezdet lett volna a nap hátralévő részére ha nem kellett volna folyton a Vidra legénységére várni. Valami oknál fogva messze a leglassabb volt a hajó: talán az erős szembeszél, a telefonálgatások vagy az összeállítás volt az oka mindenesetre volt már kilométeres is a hátrány. Szerencsére a szél megfordult délutánra és tolni kezdett illetve a legénység is valahonnan erőt merített és közel azonos sebességgel tettük meg az utolsó 15-20 km-t.

Eközben a kerékpárosok a Mártély-HMVH-Algyő útvonalon igyekeztek Szeged felé. A kincstári fagyizás mellé még az ötpercenként kilazuló hajtókar meghúzása is belefért. Szerencsére különösebb problémájuk nem adódott, így az autónak nem kellett őket kísérni, ezért korán érkezhetett Szegedre  és megszabadulhatott rakományától, hogy az utánfutót még aznap leszállítsa Orosházára. A finis ilyen körülmények között elég szorosra sikerült, a kerékpárosok az ígért 5 órára, a kenusok fél hatra futottak be, míg Gabi az autóval őket pár perccel megelőzve.

Útközben nagy meglepetésre elénk jött  kerületünk elnöke Misi atya is. Khm a dolog némi pontosítást igényel (Oh igen: nem Moszkvában hanem Tbilisziben, nem Moszkvicsot hanem Ladát és nem osztogatnak hanem fosztogatnak...) vagyis a kerékpárosok az Algyői plébániát használták fel víznyerésre, ahol találkoztak vele, mielőtt vizes kiképzésre indult volna. Természetesen a kenusok is belebotlottak a motoros Misi atyába bár a monoton lapátolásban akár el is mehettünk volna mellette, anélkül, hogy észrevesszük annyira nem volt már másra energiánk.

A Sárgán már vártak minket a szülők, akik boldogan ölelték magukhoz a fáradt társaságot.

Gyors záró zászlólevonást követően kipakoltuk a kenukból az egyéni felszereléseket és üresen leeveztünk a cserkészotthonhoz legközelebbi partig ahonnan kiemeltük a kenukat és a másnapi pakolásig becipeltük az udvarra. Ekkora már mindenki hihetetlenül fáradt volt és mint utólag kiderült nem kicsit alvásmegvonásos, hiszen a másnapi pakoláson 14-16 órás alvásokról számoltak be. 

Az utolsó napon készült képeket itt lehet megtekinteni.

                                                       Zoli (Szeged)