Szolgálati közlemény: felkerültek a negyedik nap képei is, a bejegyzés végén most már közvetlenül kattintható link formájában.

Én pedig ismét Tüskevár-idézettel kezdem (ami valójában Téli berek, de ez lényegtelen): „Hát egészen csizmaszárba szállt az eszük?”

Akik már voltak táborban és főleg mozgótáborban, azok persze nem lepődnek meg ezen, ilyenkortájt jön a mélypont, melynek során a kerékpárosok elvesztettek egy kilométerórát, csináltak egy eséssel nyolc(vannyolc)ast az egyik kerékbe, a vizesek a kempingben hagytak egy pótlapátot, amit a kocsisnak kellett utánukvinni, időnként figyelmetlenül manővereztek és a hajózsilipben is izgalmas szituáció alakult ki. Mindezekkel együtt sem lehet azért okunk panaszra, összességében ezen a napon is rendjén mentek a dolgok.

Délelőtt a szentmise után 11 óra elmúlt már, mire elindultunk a nehéznek ígérkező útra. A szarvasi holtág végénél ugyanis minden eddiginél hosszabb, közel 500 méteres átemelésre volt szükség, amely gépkocsis támogatással is nehéz volt. Ezután megebédeltünk és különféle módokon árnyékba menekültünk a tűző nap elől (lásd a mellékelt képek között). Majd jött az út első és egyetlen hajózsilipje, hatalmas békalencse- és hínármező végén. „Tartsuk be a zsilipkezelő utasításait!” E sorok írója továbbította is azokat az összes hajónak, csak maga nem tartotta be: a zsilip oldalán lévő vaslétrához kapaszkodás közben ugyanis muszáj volt fényképezni, ahhoz meg két kéz kell. A vízszint süllyedése közben felgyorsult áramlás így rögtön két hajót is elkezdett sodorni a kamra kapuja felé. Az eset inkább látványos volt, mint veszélyes – néhány erős húzással sikeresen visszanavigáltunk. Innentől megváltozott a víziút képe: az erdők 5-6 méterrel magasabbra kerültek, a víz folyása pedig felgyorsult, ezentúl már az eredeti terveinkben szereplő sebességet tudtuk tartani az öcsödi hídnál lévő táborhelyig.

Ott már vártak bennünket a kerékpárosok, akik Szarvason elmentek a szárazmalomba – zárva volt. Aztán a szlovák tájházba – az is zárva volt. (Eredetileg ezeket a helyeket délutánra terveztük, amikor nyitva lettek volna.) Végül a Tessedik Sámuel múzeumba azért bejutottak. A csomagok felvételét követően visszatértek a mezőtúri komphoz és a töltésen végigtekerve, sok őzet látva érkeztek az aznapi célba.

Az estét a szokásos közös tábortűz helyett ezúttal őrsönként megrakott tüzek zárták, illetve a vizesek részéről az a boldog tudat, hogy már nem lesz több átemelés egészen Szegedig.

A nap képei itt tekinthetők meg.

                                                       Gabi (Öcsöd)